Ciao Tutti!!! Egy hónapja már, hogy elhagytuk Greve In Chiantit. Ha behunyom a szemem, még most is az a gyönyörű táj, az Rosa Libri, a kedves emberek vannak előttem. Igaz 3.5 hónap után már vágytunk haza a családjainkhoz, barátainkhoz, de még is olyan nehéz volt ott hagyni az Új családunkat! De tudjuk ez nem örökre szól, ki-ki dolgozni szeretne visszamenni, ki egy kis kiruccanásra, de egyet megígértünk magunknak, 2020.04.25-én biztos ott leszünk, hisz most is nagyot buliztunk a szomszéd városba. De nem rohanok előre, mesélek nektek az utolsó eltöltött 2 hétről. Iskolánkból Firenzéből voltak ketten, akik Kisgyermekgondozó és nevelő gyakorlatukat töltötték le. A képeink láttán úgy döntöttek eljönnek hozzánk pár napra, hogy ők is felfedezzék azt a szépséget, amiben nekünk volt részünk ez idő alatt. Egy pénteki nap jöttek hozzánk. Az iskolákban eltöltött olasz felkészítő órák alatt már megismertük egymást, de egyiküket én már régóta ismertem. Tudtuk fantasztikus hétvége áll előttünk. Rengeteg nevetés mellett, rengeteg képpel is megörökítettük velük ezt az időt, bemutattuk a helyet, ahova mi is jártunk reggelente kávézni, vagy épp esténként pizzázni. Mikor elmentek, fájdalmas volt tőlük is a búcsú, de tudtuk itthon folytatódik majd egy remek barátság és ez tényleg így van. Na de jött a pár sorral említett Április 25. Ami ott kint Ünnep volt. A szomszédságban tartottak egy kis ünnepséget, felvonulást, az emberek beöltöztek és műsört adtak a népnek. AZ otthonból egyik kollégánk is fellépett, így tudtuk, ott a helyünk hogy tapsviharral biztassuk őt. Este persze az ott lakókkal sem maradhatott el a hatalmas buli. Az utcán ünnepelt mindenki, nagy zenebona, tánc s miegymás. Egy idő után, felszabadulva már mi is a színpadon táncoltunk a többiekkel, lentről pedig minket tapsoltak. Gyönyörű tűzijátékkal zárták az estét, nekünk pedig felejthetetlen élményt okoztak, amit biztos hogy nem felejtünk el soha! Ez után egy volt gyakornoknál, aki most már kint él, nála aludtunk. Eljött az utolsó pár nap.. Amennyire imádtam bejárni a gyakorlatra, annyira nehéz volt a végére. Minden nap éreztük, nehéz lesz a búcsú. Volt hogy már korán ott voltunk, vagy ha délutánra mentünk, haza se akartunk menni a műszak lejárta után. Az viszont kicsit jó érzéssel töltött el minket, ha elmondtuk bármelyik ott dolgozónak pár nap van már csak és megyünk haza, megöleltek minket és azt mondták hiányozni fogunk, várnak vissza minket. Még most is csengenek a szavaik a fülembe. Volt akivel örök emléket őrizve képet készítettünk, volt akitől ajándékba kaptam a karkötőjét, hogy sose felejtsem el! De mi is készültünk egy kisebb meglepetéssel, hogy biztosan ők se felejtsenek el minket! Az egyik lány barátjával névre szóló csokoládét készítettünk. Az én barátom viszont remek rajztehetséggel rendelkezik, az én terveim alapján ő segített megvalósítani egy rajzot, amin az ott dolgozó nővérek voltak és az otthon ahol dolgoztunk. Eljött az utolsó nap az otthonban! Életemben nem sírtam azt gondolom annyit, amennyit azon napon. Átadva az ajándékokat nem csak nagy mosolyt, de könnyeket is csaltunk az ápolók arcára. Hagytunk egy búcsúlevelet is, amit a Főnővér olvasott fel hangosan, amit most meg is osztok veletek, persze magyarul hogy ti is értsétek: Drága Mammák! (Mert így hívjuk őket bent!) Nehéz elmondani, mit érzünk most. Hosszú volt, de még is olyan hamar elszaladt ez a 3.5 hónap. Mint ha tegnap lett volna, hogy betettük a lábunkat a Rosa Libri ajtaján, de már is éreztük a melegséget, a szeretet irányotokból és elszállt minden félelmünk. Nem lesz egyszerű itt hagyni titeket, mert mi nem csak nővéreket, tanítókat hagyunk itt, hanem a barátokat, bizalmasokat, anyákat! Igen, ezt érezzük! A családunk részévé váltatok. Nem tudjuk soha eléggé meghálálni majd, mind azt amit kaptunk tőletek. A tudást, a motivitást az új dolgok felé, hogy bíztatok bennünk és biztattatok minket. Ezt soha nem felejtjük el! Ha egyszer visszajövünk, mi nem nyaralni vagy vendégségbe térünk vissza, mi HAZA jövünk! Meg persze dolgozni. 😀 Ne felejtsetek el minket! A 3 bolondos, nagy szájú lányt 🙂 Még látjuk egymást! Amikor láttuk, hogy elkezd sírni a főnővér, nekünk sem kellett több, egymásra borulva sírtunk és búcsúztunk el egymástól. Mikor hazaértünk a szállásunkra, egy utolsó közös vacsit csináltunk magunknak. Grilleztünk. Plussz az én születésnapomat is megünnepeltük, amit nem gondoltam volna hogy így fog végződni. Először is meglepett kedves kísérőnk, egy csodálatos képeslappal arról a helyről,a hova imádtam feljárni a Montefioralle-ről. A ráírt sorok meghatottak, kedvenc olasz szavam CERTO is rajta szerepelt, de ezen felül ami vitte a prímet kaptam egy isteni finom pisztáciás croissantot, ami nálam a mindent vitt! isteni! Ez után az a két lány is meglepett akivel végigvittem a 3.5 hónapot, egy kis levéllel és egy vicces puzzleval, de ami ez után jött volt csak hab a tortán! szó szerint is.. Hárman akik az otthonban dolgoztak ápolók, megleptek egy isteni finom tortával együtt, és velem töltötték a 23. születésnapot. Mindennél többet jelentett ez nekem! Soha nem fogom elfelejteni ezt! Ahogy őket sem! Örökre az szívembe zártam őket! Ahogy Greve-t is! Amikor indultunk a repülőtérre, nemtudtam kinézni a busz ablakán addig amíg el nem hagytuk Greve-t, csak a könnyeimet tartottam vissza. Nem hittel el, hogy ennyi volt. Mindent köszönök! Nehezen fogom tudni meghálálni M-nek és Á-nak, hogy lehetőséget kaptunk, hogy részesei lehessünk ennek a programnak, ennek a csodának, hogy kiválasztottak minket! Hogy valóra vált az álmom! Ha ezt nekem mesélik, talán el sem hiszem, ezt át kell élni! Szóval aki teheti, jelentkezzen erre a programra. Hogy mi történik most velem? Dolgozom, letudtam az utolsó évem vizsgáját is, így hivatalosan is OKJ Felnőtt Szakápoló vagyok. Büszkén fogom elsajátítani azt a tudást amit kint szereztem és adom át itthon. Arrivederci! :)

Ciao Tutti!!!
Hamarosan véget ér az utazàsunk...😭
A következő hétvégét màr Magyarországon töltjük, a családunkkal, barátainkkal, kollégáinkkal.
Azon gondolkodtam, vajon mit is írhatnèk a mai nap nektek...
Számtalan lehetőség van, mégis azt, a lehetőséget választanám, hogy “ Miért jó itt?” .
El is mesélem ...!
Fantasztikusak az Olasz emberek, nem győzöm hangsúlyozni!
Nagyon őszinték, becsületesek, kedvesek, figyelmesek,családcentrikusak,energikusak, minden olasz művész.
Az R.S.A-ben mindennap készítenek az ott élők valamilyen, színes figurát, virágot,kis állatot; díszítenek, együtt, külön, mindent. Szeretnek az idősek kötni, varrni, hímezni, segítenek egymásnak.
Mi is kaptunk az egyenruhànkra egy csodàlatos tulipànt. 😊
Mindig mosolyognak, ki az ,aki ne mosolyogna vissza ?!
Jönnek -mennek, csicseregnek, mint a madarak, élnek, mert szeretnek mindent ès mindenkit. Mégse sietnek, rohannak, nyugodtan elvégzik az aznapi tevékenységeket.
Szeretik a meleget ès bizony 20 fok alatt itt hideg van 😀 Számomra ez furcsa, hisz Otthon 16 fok ès màr minden jó 🤔😀
Nagyon sokat beszélnek, hangosan, gesztikulálva. Mindenük a kommunikáció !!!
Persze vannak csendes  pillanataik, ritkàn magányosan , amikor egy csésze kávé mellett merengnek.
Mindenük a kétszersült, a croissan, a kávé és ha ezt egy rokonnal vagy baráttal oszthatják meg, összeülnek és jókat beszélgetnek, a fociról, a természetről, a családról, a kis dolgaikról amit éppen csinálnak, elkezdtek, befejeztek ezek felbecsülhetetlen pillanataik.
Mindig figyelnek, egymásra és a környezetükre.
Nagyon szeretik az állatokat itt, szinte mindenkinek van kutyája, macskája.
Szeretik az ünnepi programokat, mi is jártunk április 25-én Panzano-ba.  Olaszországban ez az ünnep Festa delle liberazione / a felszabadulá ünnepe 1945, a màsodik világháborús harcok vége Olaszországban. Szimbolikus jelentősségű, hiszen ezutàn egy évvel később népszavazàst tartottak az ország államformájáról. Ezután lett il Belpaese köztársaság.
Il Belpaese- széporszàg ❤️ valóban gyönyörű minden tája, minden szeglete, minden zuga.❤️
Szèporszàg felszabadulásàt Panzano-ba ünnepeltük, ahol középkori jelmezekbe öltözve , műsort előadva buliztak az emberek. 😍 Mindenhol zene szólt, mindenhol virág volt és minden a Prosciutto-ról szólt és a Toscan borról.
Rájöttem arra is, hogy valójában azèrt nem sós a toscan kenyér, mert a prosciutto nagyon sós.
Nem raknak felesleges dolgokat egy szendvicsbe, csak panino és prosciutto.
Szeretem hogy vigyáznak és őrzik a régmúlt emlékeket, szeretem, hogy büszkék rà, SZERETEM AZ OLASZ EMBEREKET!!!
Mindent köszönök a Tutoroknak, a sok segítséget, a sok élményt, a kedvességüket, a sok vidàm pillanatot, a sok új ismeretet, a bàtorsàgot amit bizony ők tanítottak, azt az életérzést amit mindig is kerestem( itt találtam meg ) 😍❤️❤️❤️❤️

YÚ 🥰

Hát Ciao mindenkinek Pár nap és ennyi volt. Könnyeket visszafogva gondolok arra napra, amikor 05.03-án felszállok a buszra és itt hagyom Greve In Chiantit. De nem csak ezt a helyet, hanem olyan embereket akik a családunk részévé válltak. Befogadtak minket. Megtanítottak, olyan dolgokra, amiket talán eddig is tudtunk, de itt mégjobban előtudjuk hozni. Az emberekhez való hozzáállást, kedvességet, empatiát, humort. Mind az amit itt megtanultam, legyen az gyógyszereléssel, infúziózással, vagy esetleg egy-egy seb vagy decubitus kötözéssel kapcsolatos, büszkén fogom átadni otthon és elsajátítani a munkám során. Mióta nagymamát ápoltam otthon, tudtam nekem ezt kell csinálnom. Ez az a hivatás amit nekem csinálnom kell.Itt megbizonyosodtam arról, hogy tényleg jó helyen vagyok. Bíztatnak, csak így tovább, így megjobban motivált vagyok. De, hogy gondoljak valami szépre, jóra és ne arra, amit pár sorral feljebb írtam, hogy itt hagyom ezt a csodás helyet, mesélek. A hétvégén húsvét alkalmából meglátogatott minket 2 remek lány, akik itt mi hárman egy iskolába járunk Miskolcon. A lányok kisgyermek gondozók és nevelők. Beavattuk őket Greve módra. Megmutattuk a helyi legjobb kávézót, akiket mi csak Papáéknak hívunk, ittak cappucinot, de persze egy este az Aperol sem maradhatott el. :D A nagy beszélgetések után, ahol elmeséltük nekünk milyen az idős otthon, nekik milyen a bölcsi, ki szeretne visszajönni majd és miért?!, Nem maradhatott el a képcsinálás a medencénél avagy az utcán, vagy a bárbán sem.

sem.

    Ciao!
Beleléptünk a 4.hetünkbe.Az itteni gyakorlatunk során sok pozítiv visszajelzést kaptam.És annál több tapasztalatot szereztem.Az emberek barátságosak és segítőkszek.itt Greeve-ben elmentünk a Montefioralla-hoz és nagyon szép volt.A nagy dombok és a sok séta ellenére is megérte.Mert mikor odaértünk a kilátás csodaszép volt.Szerencsére az idő is szép volt.Aztán voltunk Rómában is ahol megnéztük a főbb nevezetességeket.Tényleg mesébeillő volt .Hiányoznak az otthoniak de viszont a lányok kedvessége és a szép környék sokat segít abban hogy ez enyhüljön.Sok-sok emlékkel és tapasztalattal gazdagottam.

Sziasztok!

Az utazás nagy izgalmakkal telt , mert mèg nem utaztam repülőn, ezèrt már nagyon izgatott voltam milyen is lesz az első repülő utam. De nagyon izgalmas volt.Amikor megèrkeztünk a lányok már nagy szerettel fogadtak minket ,egyből megszerettük őket. A legelső munkanap előtt nagyon izgultam mert nem tudtam mire számítsak , de megnyugtattak hogy nem kell izgulnom.Ès igazuk volt mert nagyon kedvesek voltak velünk az ott dolgozók.

A környezet, a táj nagyon szèp, nyugodt hely . Egyáltalán nincs honvágyam.

Már több mint 2 hete , hogy itt vagyunk Olaszországba. Már egyre jobban kezdünk belerázódni a napi rutinba.Az itt dolgozok nagyon kedvesek ès segítőkèszek , ha valamit nem tudok segítenek ès megmutatják.Sokkal több dolgot csinálhatunk mint azt otthon megszoktuk.Szóval eddig csak jó èlmènyeink vannak ès nem bántuk meg hogy jelentkeztünk:)

A hètvègèn hatalmas èlmènnyel gazdagottunk hiszen eljutottunk Rómába. Már reggel nagyon boldogan keltünk fel ès vártunk azt a 2 napot amit majd ott töltünk. Èletünk egyik legjobb èlmènye volt. Ettünk Pizzát is ami nagyon finom volt ès az ètterembe össze ismerkedtünk egy kedves fiúval aki elvezetett minket a főbb nevezetessègekhez.Nagyon jól èreztünk magunkat , egy örök èlmèny.Sajnos nagyon hamar vèget is ez a 2 nap ès szomorúan hagytuk el Rómát.

Ciao tutti!
Közel 3 hónapja ,hogy eme csodálatos városba kezdhette el évemet amit Grevenek hívnak. Az itt lakó emberek nagyon kedvesek és segítőkészek, ha az utcán találkozunk akkor már előre köszönnek nekünk és beszélgetünk velük. Befogadtak minket és ezt a kis települést magunkénak érezzük. A ha
áron hónap során 6 új lánnyal ismerkedhettünk meg akikkel helyel közzel de jol megy az együtt lakás. Március elején kedves családom meglátogatott engem ami nagy örömmel töltött el . Családommal megnéztük a Montefioralli rendezvényt , másnap pedig korán keltünk és elmentünk Siénába. Nagyon tetszett nekik az itteni élet és az emberek kedvessége egymás iránt . A  Róma előtti napon kedves Magyar kolléganőnk elvitt minket San Vincenzoba ahol egy egész napot tölthettünk el jó időbe és napsütésbe . Az előző csapattal elmentünk és megnéztük a csodálatos Rómát ahol Amerikai csapattal találkoztunk. Ellátogattunk a Colosseumhoz, a Pantheonhoz, a Szent Péter Bazilikához és még sok szép helyet nézhettük meg . Ez a város volt ahol a legtöbb suvenirt vettük és az eredeti olasz Carbonare spagettit megkóstolhattuk. A munkahelyen a kollégáim egyre több szakmai dolgot magyaráznak el és mi nagy érdeklődéssel figyeljük a kollégáink munkáit. Ez idő alatt meg tanulhattam orrszondát levezetni egy idős hőlgynek ami nagyon érdekes volt számomra.
Amikor az idő engedi szabadidőnket túrázásal szoktuk tölteni.

Sziasztok! 

Kis helyzet jelentés az újaktól. Április 1-én érkeztünk. A repülőre kicsit félve ültünk fel de nagyon élveztük az idáig vezető útat. Greve egy nagyon szép és nyugodt környék ahol nincs nagy nyüzsgés. A hosszútávús lányok és az ápolók is a munkahelyen nagyon sokat segítenek,és befogadóan állnak hozzánk. A munkába is kezdünk bele szokni,sok új dolgot próbálhatunk ki amiket otthon még nem engedtek. Az itt kint töltött napok nagyon hamar el szállnak,pedig nagyon meg szerettük Grevét.A mindennapi rutinba is kezdünk bele szokni,már nagyából értjük a gyógyszerelést is. Egy örök élmény marad mindenki számára Greve. Amióta kint vagyunk kicsit hidegebb lett az idő és esősebb de a táj még igyis gyönyörű és nem csügged a kedvünk a rossz időjárás miatt sem.

A hétvégére tervezünk egy kiruccanást Rómába amit már izgatottan várunk,és reméljük nem tévedünk el a nagy városban.