2019. március 19., kedd

Cioa, te aki ezt olvasod!

   Amikor megtudtam, hogy van lehetőség Olaszországba kiutazni, egyből tudtam, én szeretnék menni. Megpályáztam és szerencsésen be is kerültem a programba pár osztálytársaimmal egyetemben.
   Tehát most ezt a blog bejegyzést is Tavernelléből írom meg.
   6 lány 5 hétig egy házban. Nekem ez az igazi kihívás! Meg kell tanulni együtt élni "idegenekkel", tiszteletben kell tartani mások szokásait. Eddig a három hét alatt adódott nehézség, de meg tudtuk oldani.

   Na de most a  gyakorlatra térnék ki. Délelőtt megmutatták az idősek otthonát, ami egy labirintusnak tünt elsőnek. Másnap könnyen beilleszkedtünk mivel az ott dolgozók nagyon kedvesek és egész jól kiismertük az épületet is. Az első gyakorlati napomat szerintem sosem fogom elfelejteni, mert ahogy beértünk 7 órakkor és bemutatkoztunk a délelőttös ápolónak váltottunk pár szót és rögtön a kezembe nyomott egy injekciót, hogy ezt most én fogom beadni. Tehát rögtön be a mélyvízbe! De vettem az akadályt.
   Napról napra egyre jobb az olasz tudásunk és ezt az itt dolgozók is érzékelik. Ha esetleg valamit nem tudunk kifejezni, akkor jön a fordító. Persze rossz, hogy az idősekkel nem tudunk sokat beszélgetni a nyelvi akadályok miatt.
   Sokmindent megismerhettünk, például sebkötözés, katéterezés, decubitus ellátás, gyógyszerek és szondatáplálás. Igazából semmi új dologgal nem találkoztunk idekinn, csak a módszer más. Van pár alap dolog, ami itt nincs és számomra nagyon furcsa, például a branülragasztó.
   Gyakorlatról eddig csak pozitív élményem van egyedül az ebéd ami kicsit rossz, minden nap paradicsomszószos tészta. Én az életemben nem akarok több paradicsomosszószos tésztát enni!
   Hétvégente azért jut időnk várost nézni, első hétvégén bejártuk Tavarnellét, ahol lakunk és ahol gyakorlatunkat töltjük. Voltunk már Firenzébe, Pisába, a tengernél. De tervben van még Róma, Siena is.
  Végül küldök pár képet is amit erről a csodálatos helyről készítettem. :)
.



2019. március 18., hétfő

Ciao Mindenki!
Szidi vagyok a Tavarnellei utazò lànyok egyik szerencsèse.Most èn is ìrnèk pàr dolgot az utazàsunkkal kapcsolatban,helyezd magad kènyelembe ès olvasàs àlltal kèpzeld magad a helyünkben!
6lànnyal utaztam Olaszorszàgba,Tavarnellèbe.Nekem elhihetitek nem egyszerű,hisz alkalmazkodnunk kellett egymàshoz,de ezt az akadàlyt is könnyen vettük ès nagyon jòl elvagyunk.
Màr a 4.hetünket töltjük itt Olaszorszàgban,ès màr csak 1hèt van vissza.Első sorban elszeretnèm mondani,hogy nagyon jòl èrzem itt magam,bàr az otthoniak màr hiànyoznak,de tudom minden rendben van ìgy èn is èlvezem az utazàsomat.
Az első hetünk nehèzkesebben ment,hisz a nyelvet,az itteni munkàt,rendszert mindent mèg a közös bevàsàrlàsokat is szoknunk kellett.Szàmomra fura,de hamar beleszoktam,hogy itt màr 1-kor mindenki ùgy köszön Buona Sera azaz jòestèt!
Ne fèljetek,hamar meglehet szokni itt mindent,hisz az emberek is nagyon kedvesek ès segìtőkèszek!
A hètköznapok gyakorlattal telnek,ès nagyon jò èrzès,hogy màr 3.nap hagytak egyedül csinalni mindent a gyògyszerelèstől kezdve a stomacserèlèsig.A kollègàk egytől-egyig nagyon cukik ès mindenben segìtenek,ha valamit nem èrtek elmutogatjàk vagy maskèpp körül ìrjàk,ùgy,hogy neked sem kell fèlned,ha egyszer majd elszànod magad arra,hogy ide gyere ès àtèld mindazt amit èn.
A hètvègèk a miènk ès azt ki is hasznàljuk rendesen,hisz megpròbàlunk minden gyönyörű helyet meglàtogatni,minden ètelt megkòstòlni.A Tiramisu fensèges èrdemes megkòstòlnod,he erre jàrsz.Lehetősègünk volt elmenni Firenzèbe a Boboli kertbe ami varàzslatos volt ès mindenkinek lehetősège volt arra,hogy meghallgassa Szidi hercegnő ès Angèla szòlgàlòlàny mesèjet!Mindenki szabadjàra tudta engedni a fantàziàjàt ès csupa jòkedvel nevetèssel telt a nap.Elmentünk Pisàba a ferdetoronyhoz ès mèg a tengerhez is eljutottunk.Tervben van mèg Ròma ès Siena is,de arròl majd a többiek ìrnak.Annyi kalandban volt rèszünk amikről òdàkat lehetne ìrni de egyik sem adja àt ùgy mintha te magad èlted volna meg.
Nekem elhiheted,felejthetetlen èlmènyben lehet rèszed ha te is bele vàgsz az ismeretlenbe😉
Màra ennyit szerettem volna ìrni,hisz a többieknek is hagyok lehetősèget,hogy elmesèlhessèk az èlmènyeiket.
Arrivederci!






Buon giorno tutti!
Egy rövid bemutatkozást írnék magamról. Anginak hívnak otthon, itt kint Olaszországban Andzsélaként debütálok. 20 éves vagyok és egy hatalmas élmény tulajdonosa. Ápolónak tanulok, bár ezt pár évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni magamról. Imádom a munkám már most. Szakközépben hallottam, hogy a “nagyok” mennek ki a tészták országába.. és be kell vallanom meg evett a sárga irigység. Ekkor határoztam el, hogy én is megyek jövőre bármi legyen is. Könyvtáros nénink, Ancsus nagyon kedves és segítőkész mindenben, így ennek az útnak a szervezésében Ő is részese volt anno. Így hát fogtam magam és mentem hozzá információkért a bejutásom érdekében. Sajnos nem indítottak új lehetőséget akkor, pedig ezért is jelentkeztem az OKJra. Semmi gond ha igy alakult maradok-gondoltam. Éééés láss csodát mégis adatott lehetőség, mégegyszer, rá egy évre. Tehát itt vagyok. Itt Olaszországban. Itt Toscánában. Itt Tavarnellében. Itt ebben a csodás környezetben, csodás tájjal és emberekkel. Az ételek sajnos nem feltétlen az én szájízlésemnek valóak, vagyis nem minden, de a lasagne valami elképesztő a panna cottával, a canollival és a calzone pizzaval egyetemben. A gyakorlat hiányzik otthonról egy kicsit, hiszen egy idősek otthonában vagyunk most, ahol sokszor más a napi rutin, mint egy kórházban. Ez senkit ne ijesszen meg, hiszen elvétve vannak vérvételek, branüll szúrások, beöntések és nasogastrikus szonda levezetése is. Hétköznapjaink gyógyszereléssel, sebkötözéssel, vércukorméréssel, inzulin beadással és a betegek pszichés vezetéséről szól. A kommunikációs problémák 1 hét után enyhülnek és a dolgozók is és Mi is átállunk a másik szókincsére, így könnyebben megértjük egymást. Sok dícséretet kapunk, nem feltétlen az ügyességünk miatt, hanem mert számukra fontos a pozitív vissza jelzés a másiktól és az önbizalom, magabiztosság növelése. Szóval összefoglalva TUTTO BENE. A hétvégéink elmondhatatlanul telnek. Ezt az érzést, hogy mi itt lehetünk nem tudnám szavakba önteni. Leírhatatlan és elképzelhetetlen... ezt át kell élni. Meglátogattuk már a firenzei dómot, a boboli kertet, a pisai ferdetornyot, bejártuk Tavarnellét. Megyünk, majd Rómába, Siénába. Alig várom, hogy lássam a Collosseumot, a Trevi kútat és még sok sok mindent, ami rám vár. Köszönök mindent, amit itt magamba szívhatok: az élményet, a látványt, az érzést.. mindent! Annyi mindent írhatnék még, de hagyok a többieknek is.

Végezetül itt van pár kép az élményeinkől és finomságainkról, amit már senki nem vehet el tőlünk. HA VAN LEHETŐSÉGED ÉLD ÁT TE IS! Ez az érzés rád vár!















2019. március 13., szerda

Sziasztok. Nemigazán tudok újabbat írni töbeiknel,de megpróbálok! 
Nagyon sok élmennyel gazdagotunk mióta itt vagyunk. Kirándultunk Firenzében,ahol sikerült egy-két múzeumot bejárni. Sajnos nem többet,mert hatalmas kígyózó sorok álltak a múzeumok előtt amit mi nem tudtunk kivárni,mert túl kötöttek vagyunk a buszhoz, de úgy gondolom ez a pár múzeum ahova sikerült bejutnunk, szuperek voltak! A szakmai gyakorlataink is szuperül telnek! Eddig voltam már, délelőttös és délutános is és mindkettő műszak jól telt! Nagyon sok új dologgal,kedves emberekkel találkoztunk,ismerkedtünk meg akik nagyon közvetlenek és befogadóak velünk szemben. Az olaszban is egyre ügyesebbek vagyunk, sokan segítik a könnyebb megértést azzal,hogy lassabban , artikuláltabban beszélnek. A kommunikáció inkább a betegekkel nehézkesebb akik zavartabbak,hallkabbak es gyorsabban beszélnek, de azt is ügyesen megoldjuk! Csináltam már beöntést,gyógyszerelhettem, sebet kötözhettem, betegeket etetünk, injectiókat adunk be és sok más terápiában is részt vehettünk.  A hátralevő hétvégékre is terveztünk kirándulásokat Rómába,Pisába, Sienába és igyekszünk minnél több látványosságot megtekinteni! Kicsit már honvágyunk van, de itt vagyunk egymásnak ,hogy támogatjuk a másikat! Remélem ugyan ilyen csodásan fog eltelni a hátra levő idő mint ahogy eddig is telt! 

Ui.: Posztolok pár képet a kirándulásokról. 









     Ciao
Mi február 25-én érkeztünk ki ide a gyakorlatunk helyszínére Grévébe.Az elöttünk kinnlévők mondták hogy nagyon jó, nem kell félnünk tőle és hogy nagyon jól érzik itt magukat, ettől függetlenül nagyon izgultam.Nagyon féltem a gyakorlattól mert Magyarországon nem sok szakápolást csináltunk eddig a gyakorlatokon.
Gréve és környéke már az első pillanattól nagyon tetszett.Gyönyörű tájon terül el a kisváros.Az első itteni hétvégénken azt terveztük hogy elmegyünk a környéken egy kis sétára, de annyira gyönyörű volt a táj és szép volt az idő hogy csak mentünk és mentünk, a látóhatáron újabb célokat kitüzve magunk elé, így egy egész napos túra lett belőle.
A gyakorlaton az első két hétben egy hosszú távú gyakorlatosssal voltam együtt beosztva.Ő és a nővérek is nagyon segítőkészek.Ha nem értjük meg olaszul amit mondanak,elmutogatják és a google fordító segítségével is szoktunk kommunikálni. Mostmár lassan az ittlétünk felénél tartunk és nagyon tetszik a gyakorlat, sokat tudunk fejlődni ez alatt az 5 hét alatt. Mostmár így hogy nap mint nap csináljuk a félelmem is elmúlt a szakápolási feladatoktól. Izgatottan várom hogy milyen élményeket tartogat számunkra ez a maradék 2 és fél hét.


2019. március 12., kedd

Hello Toszkána! Hello Mindenki!
Kalandozásunk januárban kezdődött, ami egy életre szóló élmény lesz, még jelenleg is tart!!!
A táj fantasztikus, mindenhol hegyek, dombok vesznek körül, a friss levegő szinte életre keltett minket. Nincs unalom, minden pezseg. Jelenleg Toszkána pici szívében élünk Greve -ben.
Greve in Chianti egy kisváros, otthonos, kedves környezet. Az itt élő emberek bizony kívàncsiak, kedvesen érdeklődnek felőlünk és hamar befogadtak ebbe a fantasztikus közösségbe! Mindennap jövünk-megyünk köszönnek, kedvesen mosolyognak, megkérdezik hogy vagyunk?!
Kicsit Toszkànok lettünk 😉.
Sokat tanultunk ezektől az emberektől, leginkàbb a gyakorlati helyen!!
Mindenki mosolyog, szeretik egymàst, mindenki kincsem (Tesoro) , mindenki szerelmem ( Amore), ezek apró kedvességek egymàs felé, amit mindenképpen érdemes hazavinnünk!!!
Egy ölelés, egy apró mosoly elfeledteti velünk, a honvàgyat.
Gyakorlati helyünk, nagyon jól felszerelt, nincs hiànyossàg, a fertőtlenítőszerek bőrkímélőek, egyàltalàn nem szàrítjàk a kezet, a védőkesztyűk nem tartalmaznak powder-t , nem szakadnak el felvételkor. Személyes kedvencem a gyógyszeres szekrény, nagyon praktikus a kialakítàsa, egy aktív Osztàlyon is megàllnà a helyét!!! A dokumentàció egyszerűbb és lényegretörő, esetenként fotódokumentáció is történik amit,nap mint nap nyomonkövetnek és javítanak.
Mindent megmutatnak,mindent figyelemmel kísérnek, mindent megengednek.
Sajnos nyelvi nehézségek akadnak, ezt figyelmen kívül hagyva, türelemmel, mindent elmagyaràznak.
A munkaidő egy álom!!!!
Kisebb a rizikófaktor az esetleges kiégésre! Ez nem egy figyelmen kívül hagyható dolog!
Röviden ennyit mondhatok, ezt ki kell próbálni!
Munkát félre téve......
Jártunk már Firenze-ben, Venezia-ben, másztunk sövényt a kertünkben, egy picit sétáltunk (24km) a közeli Badia a Passignano-ba, valóban kevés sétával eljutottunk a közeli Castello di Uzzano-ba és rengeteget szaladgáltunk a dombokon, fel-le 😀😀😀 Minden nap egy élmény és egy kaland.
Arrivederci YU


Ciao a tutti!
Visszagondolva az Olaszországban töltött 5 hétre, voltak nagyon jó pillanatok, de a honvágy is azért nèha előjött. Az egyik legmókásabb törtènetünkkel kezdeném, ami csak utólag vicces. Az olasz időjàrás megmutatta, hogy tud ott is esni a hó, illetve fagyni.Szakmai gyakorlatról hazafelè sétàlva ezért az úttestet használtuk, nem a járdát, mert az nagyon csúszott. Ekkor megállítottak minket az olasz rendőrök, kérdeztèk, kik vagyunk, ès mit keresünk itt... Minden olasz és angol tudásom pànikhelyzetben ott előjött 😀.De ők is nagyon aranyosak voltak és segìtőkèszek. Legjobban ami tetszett a napfelkelte, mikor hajóztunk Velencèből -Buranóba.