2019. április 23., kedd

Hát Ciao mindenkinek Pár nap és ennyi volt. Könnyeket visszafogva gondolok arra napra, amikor 05.03-án felszállok a buszra és itt hagyom Greve In Chiantit. De nem csak ezt a helyet, hanem olyan embereket akik a családunk részévé válltak. Befogadtak minket. Megtanítottak, olyan dolgokra, amiket talán eddig is tudtunk, de itt mégjobban előtudjuk hozni. Az emberekhez való hozzáállást, kedvességet, empatiát, humort. Mind az amit itt megtanultam, legyen az gyógyszereléssel, infúziózással, vagy esetleg egy-egy seb vagy decubitus kötözéssel kapcsolatos, büszkén fogom átadni otthon és elsajátítani a munkám során. Mióta nagymamát ápoltam otthon, tudtam nekem ezt kell csinálnom. Ez az a hivatás amit nekem csinálnom kell.Itt megbizonyosodtam arról, hogy tényleg jó helyen vagyok. Bíztatnak, csak így tovább, így megjobban motivált vagyok. De, hogy gondoljak valami szépre, jóra és ne arra, amit pár sorral feljebb írtam, hogy itt hagyom ezt a csodás helyet, mesélek. A hétvégén húsvét alkalmából meglátogatott minket 2 remek lány, akik itt mi hárman egy iskolába járunk Miskolcon. A lányok kisgyermek gondozók és nevelők. Beavattuk őket Greve módra. Megmutattuk a helyi legjobb kávézót, akiket mi csak Papáéknak hívunk, ittak cappucinot, de persze egy este az Aperol sem maradhatott el. :D A nagy beszélgetések után, ahol elmeséltük nekünk milyen az idős otthon, nekik milyen a bölcsi, ki szeretne visszajönni majd és miért?!, Nem maradhatott el a képcsinálás a medencénél avagy az utcán, vagy a bárbán sem.
sem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.