Ciao Tutti!!!
Hamarosan véget ér az utazàsunk...😭
A következő hétvégét màr Magyarországon töltjük, a családunkkal, barátainkkal, kollégáinkkal.
Azon gondolkodtam, vajon mit is írhatnèk a mai nap nektek...
Számtalan lehetőség van, mégis azt, a lehetőséget választanám, hogy “ Miért jó itt?” .
El is mesélem ...!
Fantasztikusak az Olasz emberek, nem győzöm hangsúlyozni!
Nagyon őszinték, becsületesek, kedvesek, figyelmesek,családcentrikusak,energikusak, minden olasz művész.
Az R.S.A-ben mindennap készítenek az ott élők valamilyen, színes figurát, virágot,kis állatot; díszítenek, együtt, külön, mindent. Szeretnek az idősek kötni, varrni, hímezni, segítenek egymásnak.
Mi is kaptunk az egyenruhànkra egy csodàlatos tulipànt. 😊
Mindig mosolyognak, ki az ,aki ne mosolyogna vissza ?!
Jönnek -mennek, csicseregnek, mint a madarak, élnek, mert szeretnek mindent ès mindenkit. Mégse sietnek, rohannak, nyugodtan elvégzik az aznapi tevékenységeket.
Szeretik a meleget ès bizony 20 fok alatt itt hideg van 😀 Számomra ez furcsa, hisz Otthon 16 fok ès màr minden jó 🤔😀
Nagyon sokat beszélnek, hangosan, gesztikulálva. Mindenük a kommunikáció !!!
Persze vannak csendes  pillanataik, ritkàn magányosan , amikor egy csésze kávé mellett merengnek.
Mindenük a kétszersült, a croissan, a kávé és ha ezt egy rokonnal vagy baráttal oszthatják meg, összeülnek és jókat beszélgetnek, a fociról, a természetről, a családról, a kis dolgaikról amit éppen csinálnak, elkezdtek, befejeztek ezek felbecsülhetetlen pillanataik.
Mindig figyelnek, egymásra és a környezetükre.
Nagyon szeretik az állatokat itt, szinte mindenkinek van kutyája, macskája.
Szeretik az ünnepi programokat, mi is jártunk április 25-én Panzano-ba.  Olaszországban ez az ünnep Festa delle liberazione / a felszabadulá ünnepe 1945, a màsodik világháborús harcok vége Olaszországban. Szimbolikus jelentősségű, hiszen ezutàn egy évvel később népszavazàst tartottak az ország államformájáról. Ezután lett il Belpaese köztársaság.
Il Belpaese- széporszàg ❤️ valóban gyönyörű minden tája, minden szeglete, minden zuga.❤️
Szèporszàg felszabadulásàt Panzano-ba ünnepeltük, ahol középkori jelmezekbe öltözve , műsort előadva buliztak az emberek. 😍 Mindenhol zene szólt, mindenhol virág volt és minden a Prosciutto-ról szólt és a Toscan borról.
Rájöttem arra is, hogy valójában azèrt nem sós a toscan kenyér, mert a prosciutto nagyon sós.
Nem raknak felesleges dolgokat egy szendvicsbe, csak panino és prosciutto.
Szeretem hogy vigyáznak és őrzik a régmúlt emlékeket, szeretem, hogy büszkék rà, SZERETEM AZ OLASZ EMBEREKET!!!
Mindent köszönök a Tutoroknak, a sok segítséget, a sok élményt, a kedvességüket, a sok vidàm pillanatot, a sok új ismeretet, a bàtorsàgot amit bizony ők tanítottak, azt az életérzést amit mindig is kerestem( itt találtam meg ) 😍❤️❤️❤️❤️

YÚ 🥰

Hát Ciao mindenkinek Pár nap és ennyi volt. Könnyeket visszafogva gondolok arra napra, amikor 05.03-án felszállok a buszra és itt hagyom Greve In Chiantit. De nem csak ezt a helyet, hanem olyan embereket akik a családunk részévé válltak. Befogadtak minket. Megtanítottak, olyan dolgokra, amiket talán eddig is tudtunk, de itt mégjobban előtudjuk hozni. Az emberekhez való hozzáállást, kedvességet, empatiát, humort. Mind az amit itt megtanultam, legyen az gyógyszereléssel, infúziózással, vagy esetleg egy-egy seb vagy decubitus kötözéssel kapcsolatos, büszkén fogom átadni otthon és elsajátítani a munkám során. Mióta nagymamát ápoltam otthon, tudtam nekem ezt kell csinálnom. Ez az a hivatás amit nekem csinálnom kell.Itt megbizonyosodtam arról, hogy tényleg jó helyen vagyok. Bíztatnak, csak így tovább, így megjobban motivált vagyok. De, hogy gondoljak valami szépre, jóra és ne arra, amit pár sorral feljebb írtam, hogy itt hagyom ezt a csodás helyet, mesélek. A hétvégén húsvét alkalmából meglátogatott minket 2 remek lány, akik itt mi hárman egy iskolába járunk Miskolcon. A lányok kisgyermek gondozók és nevelők. Beavattuk őket Greve módra. Megmutattuk a helyi legjobb kávézót, akiket mi csak Papáéknak hívunk, ittak cappucinot, de persze egy este az Aperol sem maradhatott el. :D A nagy beszélgetések után, ahol elmeséltük nekünk milyen az idős otthon, nekik milyen a bölcsi, ki szeretne visszajönni majd és miért?!, Nem maradhatott el a képcsinálás a medencénél avagy az utcán, vagy a bárbán sem.

sem.

    Ciao!
Beleléptünk a 4.hetünkbe.Az itteni gyakorlatunk során sok pozítiv visszajelzést kaptam.És annál több tapasztalatot szereztem.Az emberek barátságosak és segítőkszek.itt Greeve-ben elmentünk a Montefioralla-hoz és nagyon szép volt.A nagy dombok és a sok séta ellenére is megérte.Mert mikor odaértünk a kilátás csodaszép volt.Szerencsére az idő is szép volt.Aztán voltunk Rómában is ahol megnéztük a főbb nevezetességeket.Tényleg mesébeillő volt .Hiányoznak az otthoniak de viszont a lányok kedvessége és a szép környék sokat segít abban hogy ez enyhüljön.Sok-sok emlékkel és tapasztalattal gazdagottam.

Sziasztok!

Az utazás nagy izgalmakkal telt , mert mèg nem utaztam repülőn, ezèrt már nagyon izgatott voltam milyen is lesz az első repülő utam. De nagyon izgalmas volt.Amikor megèrkeztünk a lányok már nagy szerettel fogadtak minket ,egyből megszerettük őket. A legelső munkanap előtt nagyon izgultam mert nem tudtam mire számítsak , de megnyugtattak hogy nem kell izgulnom.Ès igazuk volt mert nagyon kedvesek voltak velünk az ott dolgozók.

A környezet, a táj nagyon szèp, nyugodt hely . Egyáltalán nincs honvágyam.

Már több mint 2 hete , hogy itt vagyunk Olaszországba. Már egyre jobban kezdünk belerázódni a napi rutinba.Az itt dolgozok nagyon kedvesek ès segítőkèszek , ha valamit nem tudok segítenek ès megmutatják.Sokkal több dolgot csinálhatunk mint azt otthon megszoktuk.Szóval eddig csak jó èlmènyeink vannak ès nem bántuk meg hogy jelentkeztünk:)

A hètvègèn hatalmas èlmènnyel gazdagottunk hiszen eljutottunk Rómába. Már reggel nagyon boldogan keltünk fel ès vártunk azt a 2 napot amit majd ott töltünk. Èletünk egyik legjobb èlmènye volt. Ettünk Pizzát is ami nagyon finom volt ès az ètterembe össze ismerkedtünk egy kedves fiúval aki elvezetett minket a főbb nevezetessègekhez.Nagyon jól èreztünk magunkat , egy örök èlmèny.Sajnos nagyon hamar vèget is ez a 2 nap ès szomorúan hagytuk el Rómát.

Ciao tutti!
Közel 3 hónapja ,hogy eme csodálatos városba kezdhette el évemet amit Grevenek hívnak. Az itt lakó emberek nagyon kedvesek és segítőkészek, ha az utcán találkozunk akkor már előre köszönnek nekünk és beszélgetünk velük. Befogadtak minket és ezt a kis települést magunkénak érezzük. A ha
áron hónap során 6 új lánnyal ismerkedhettünk meg akikkel helyel közzel de jol megy az együtt lakás. Március elején kedves családom meglátogatott engem ami nagy örömmel töltött el . Családommal megnéztük a Montefioralli rendezvényt , másnap pedig korán keltünk és elmentünk Siénába. Nagyon tetszett nekik az itteni élet és az emberek kedvessége egymás iránt . A  Róma előtti napon kedves Magyar kolléganőnk elvitt minket San Vincenzoba ahol egy egész napot tölthettünk el jó időbe és napsütésbe . Az előző csapattal elmentünk és megnéztük a csodálatos Rómát ahol Amerikai csapattal találkoztunk. Ellátogattunk a Colosseumhoz, a Pantheonhoz, a Szent Péter Bazilikához és még sok szép helyet nézhettük meg . Ez a város volt ahol a legtöbb suvenirt vettük és az eredeti olasz Carbonare spagettit megkóstolhattuk. A munkahelyen a kollégáim egyre több szakmai dolgot magyaráznak el és mi nagy érdeklődéssel figyeljük a kollégáink munkáit. Ez idő alatt meg tanulhattam orrszondát levezetni egy idős hőlgynek ami nagyon érdekes volt számomra.
Amikor az idő engedi szabadidőnket túrázásal szoktuk tölteni.

Sziasztok! 

Kis helyzet jelentés az újaktól. Április 1-én érkeztünk. A repülőre kicsit félve ültünk fel de nagyon élveztük az idáig vezető útat. Greve egy nagyon szép és nyugodt környék ahol nincs nagy nyüzsgés. A hosszútávús lányok és az ápolók is a munkahelyen nagyon sokat segítenek,és befogadóan állnak hozzánk. A munkába is kezdünk bele szokni,sok új dolgot próbálhatunk ki amiket otthon még nem engedtek. Az itt kint töltött napok nagyon hamar el szállnak,pedig nagyon meg szerettük Grevét.A mindennapi rutinba is kezdünk bele szokni,már nagyából értjük a gyógyszerelést is. Egy örök élmény marad mindenki számára Greve. Amióta kint vagyunk kicsit hidegebb lett az idő és esősebb de a táj még igyis gyönyörű és nem csügged a kedvünk a rossz időjárás miatt sem.

A hétvégére tervezünk egy kiruccanást Rómába amit már izgatottan várunk,és reméljük nem tévedünk el a nagy városban.

Sziasztok! A holnapi nappal belelépünk az utolsó 4 hétbe, amit ezen a csodálatos helyen töltünk. Fájó szívvel gondolunk arra, hogy itt kell hagyjuk ezt a csodálatos helyet, hisz nekünk hosszú távúsoknak ez a 3.5 hónap hosszú idő, de talán picikét már hiányoljuk a családtagjainkat, barátainkat és kedves, cuki házi állatainkat. De talán ennyire ne is haladjunk előre, hisz még annyi kaland vár ránk. Két héttel ezelőtt a legnagyobb álmomat váltottam valóra a kiscsapatunkkal. Igaz ha nincs ez a program, talán el se jutok se ide Greve In Chiántiban, sem az Örök városba. Igen, Rómában jártunk. Most, hogy ahogy leírom, könny csordul végig az arcomon, hiszen még most is nehéz elhinnem azt, hogy ez végre már nem csak egy álom! Na de persze itt sem maradhattak ki a kalandok… Megkellett találjuk a szállást, ami talán a legkönnyebb dolog volt. Ez után úgy gondoltuk neki vágunk a Nagyvárosnak, de mivel elég nagy és tudtuk 2 nap alatt nehéz bejárni gyalog, hisz csak ennyire mentünk el, vettünk magunknak egy 48 órás bérletet, amit metróra, villamosra és buszra tudtunk felhasználni. Mind ezek után, nem is én lettem volna, ha nem hagyom el a bérletet, így pár óra elteltével vehettem egy 24 órásat. Elsőnap megnéztük a Haza Oltárát, utána az Angyalvárat, a Szent Péter Bazilikát, ezt követően jöhetett a Colosseum. Persze a képekből sosem lehetett elég, amit majd a kis beszámolóm végén láthatsz. Minden nevezetességénél lefényképeztük magunkat, jöttek a szelfik is, de nem maradhatott el a Colosseumnál a kedves katonákkal sem a kép, akik Kleopátrának hívtak bennünket és kardot rántva védtek volna meg, talán a túristáktól? :D Véget ért a nap és mielőtt elmentünk volna a szállásra, hogy pihizzünk egy kicsit, elmentünk egy közeli étterembe, ahol nagyon cuki pincérfiúk voltak és jól bepizzáztunk. Másnap korán indultunk neki az utunknak, 6 órakor, már mindenki készen állt az induláshoz, hisz tudtuk hamar véget ér a nap és siethetünk kell a vonathoz, de előtte, hogy ne legyenek olyan sokan, elsiettünk a kedvenc helyemre, érmét bedobni és persze kívánni, a Trevi-kúthoz. Persze a Római reggeli sem maradhatott el. Mivel kicsit fáradtak voltunk, szokásunkhoz híven megittunk egy jó kis olasz kávét, amit siratni fogok nagyon, amint magyar földre teszem a lábam, hisz tudom sokat kell még arra várnom, úra ilyet ihassak majd. Emellé még nem maradhatott el a legjobb amit valaha is kóstoltam, a pisztáciás croissan. Neki vágtunk az utunknak tovább, kisebb nagyobb eltévedésekkel, hisz vagy a metró nem állt meg, vagy nem nem jól vezetett minket a GPS. Szóval, jöhetett egy kis vásárlás, mindenki beszerezte a suvenireket magának. Az Ivuval még egyen pólónk is lett. Volt még hátra kis időnk, így megnéztük a Spanyol lépcsőt, ahol még rózsát is kaptunk, megnéztük a Pantheont és még visszamentünk elköszönni a Colosseumhoz. Mind ezek után, naná hogy éhesek voltunk, így nem maradhatott el egy kis Sphagetti sem. Eljött az idő, siettünk a vonathoz és mindenki elfáradva várta hogy hazaérjünk. Persze a gyakorlati napokról sem maradhat el a beszámolóm. Mindenki még mindig a kis családunk része. Szinte minden nővér dolgozót Mamának hívunk, mert úgy viselkednek velünk, törődnek, szeretnek, tanítanak minket, akár csak a saját anyukánk. Nagyon sokat tanulunk tőlük. Úgy érzem, egyre erősebbnek érzem magam. Minden nap motiváltan megyek, hisz imádom a mit csinálok és tudom ha ez mind nincs meg, nem is lehet végig vinni egy napot. Történt egy kis baleset is bent, elesett egy néni, akinek betört a feje. Délutános voltam. A hozzám beosztott nővérrel azonnal rohantunk, elkezdtük az ellátást, tudtam mikor mit kell tegyek, mi a dolgom. Belül büszkének éreztem magam, hogy nem fagytam le, és azt amit megtanultam sajátítani tudtam. A nap végén, megdícsért a nővér is, kimondta az nap a varázsszót, hogy büszke rám, hogy ügyes vagyok. Nagyon sokat jelentett, így mosollyal az arcomon mentem haza.

Buon Lunedi!
Most megyünk haza, nagyon izgatottak vagyunk a haza út miatt. Hiányzik mindenki, de már csak pár óra és találkozunk. Az öt hét összességében nagyon jól telt. A gyakorlaton nagyon kedvesek voltak, néhány kommunikációs probléma ellenére is. Rengeteget beszéltünk olaszul és remekül elboldogultunk nehezebb helyzetekben is. A kaja nagyon megosztott, kinek ízlett, kinek nem, de a tengergyümölcsein kívül mindennek örültünk. Az emberek kedvesek, segítőkészek és türelmesek még akkor is, ha kicsit vacilálunk mit is szeretnénk. Kint létünk alatt megjártuk Rómát, azon belül is a Colosseumot, a Trevi-kutat, a Vatikánt, a Óvárost, a Spanyol lépcsőt és még nagyon szép tájakat. Voltunk Pisába, ahol láthattuk a ferdetornyot és a tengert. ELKÉPESZTŐ! Firenzébe láthattunk a legtöbbet: a Boboli kertet, a Dómot a Michel Angelo kilátót és benéztünk a Primarkba... szerintem nem kell mondanom, hogy nagyon bevásároltunk. Köszönjük ezt az öt hetet, csodálatos volt!