Sziasztok.Ma van itt az utolsó napunk Toscanaban,holnap már utazunk haza.Nagyon jó volt ez az 5 hét.Gyönyörű tájon tölthettük ezt az időt. Mostmár így a hazautazáshoz közel,már nagyon várom hogy találkozhassak az otthoniakkal de hiányozni fognak azok akiket itt megismerhettünk, és a gyönyörű táj is. Egy héttel ezelött Rómában voltunk,ott töltöttünk 2 napot,ennyi idő alatt naggyából bejártuk a főbb nevezetességeket.Róma épitészete ámulatba ejtő.Nekem személy szerint nagyon tetszett, pedig nem gondoltam volna hogy ekkora élmény lessz számomra.
Köszönjük szépen azoknak akik lehetővé tették hogy itt Toscanaban ezen a gyönyörű helyen tölthettük a szakmai gyakorlatunkat.

Cioa, te aki ezt olvasod!

   Amikor megtudtam, hogy van lehetőség Olaszországba kiutazni, egyből tudtam, én szeretnék menni. Megpályáztam és szerencsésen be is kerültem a programba pár osztálytársaimmal egyetemben.
   Tehát most ezt a blog bejegyzést is Tavernelléből írom meg.
   6 lány 5 hétig egy házban. Nekem ez az igazi kihívás! Meg kell tanulni együtt élni "idegenekkel", tiszteletben kell tartani mások szokásait. Eddig a három hét alatt adódott nehézség, de meg tudtuk oldani.

   Na de most a  gyakorlatra térnék ki. Délelőtt megmutatták az idősek otthonát, ami egy labirintusnak tünt elsőnek. Másnap könnyen beilleszkedtünk mivel az ott dolgozók nagyon kedvesek és egész jól kiismertük az épületet is. Az első gyakorlati napomat szerintem sosem fogom elfelejteni, mert ahogy beértünk 7 órakkor és bemutatkoztunk a délelőttös ápolónak váltottunk pár szót és rögtön a kezembe nyomott egy injekciót, hogy ezt most én fogom beadni. Tehát rögtön be a mélyvízbe! De vettem az akadályt.
   Napról napra egyre jobb az olasz tudásunk és ezt az itt dolgozók is érzékelik. Ha esetleg valamit nem tudunk kifejezni, akkor jön a fordító. Persze rossz, hogy az idősekkel nem tudunk sokat beszélgetni a nyelvi akadályok miatt.
   Sokmindent megismerhettünk, például sebkötözés, katéterezés, decubitus ellátás, gyógyszerek és szondatáplálás. Igazából semmi új dologgal nem találkoztunk idekinn, csak a módszer más. Van pár alap dolog, ami itt nincs és számomra nagyon furcsa, például a branülragasztó.
   Gyakorlatról eddig csak pozitív élményem van egyedül az ebéd ami kicsit rossz, minden nap paradicsomszószos tészta. Én az életemben nem akarok több paradicsomosszószos tésztát enni!
   Hétvégente azért jut időnk várost nézni, első hétvégén bejártuk Tavarnellét, ahol lakunk és ahol gyakorlatunkat töltjük. Voltunk már Firenzébe, Pisába, a tengernél. De tervben van még Róma, Siena is.
  Végül küldök pár képet is amit erről a csodálatos helyről készítettem. :)
.

Ciao Mindenki!
Szidi vagyok a Tavarnellei utazò lànyok egyik szerencsèse.Most èn is ìrnèk pàr dolgot az utazàsunkkal kapcsolatban,helyezd magad kènyelembe ès olvasàs àlltal kèpzeld magad a helyünkben!
6lànnyal utaztam Olaszorszàgba,Tavarnellèbe.Nekem elhihetitek nem egyszerű,hisz alkalmazkodnunk kellett egymàshoz,de ezt az akadàlyt is könnyen vettük ès nagyon jòl elvagyunk.
Màr a 4.hetünket töltjük itt Olaszorszàgban,ès màr csak 1hèt van vissza.Első sorban elszeretnèm mondani,hogy nagyon jòl èrzem itt magam,bàr az otthoniak màr hiànyoznak,de tudom minden rendben van ìgy èn is èlvezem az utazàsomat.
Az első hetünk nehèzkesebben ment,hisz a nyelvet,az itteni munkàt,rendszert mindent mèg a közös bevàsàrlàsokat is szoknunk kellett.Szàmomra fura,de hamar beleszoktam,hogy itt màr 1-kor mindenki ùgy köszön Buona Sera azaz jòestèt!
Ne fèljetek,hamar meglehet szokni itt mindent,hisz az emberek is nagyon kedvesek ès segìtőkèszek!
A hètköznapok gyakorlattal telnek,ès nagyon jò èrzès,hogy màr 3.nap hagytak egyedül csinalni mindent a gyògyszerelèstől kezdve a stomacserèlèsig.A kollègàk egytől-egyig nagyon cukik ès mindenben segìtenek,ha valamit nem èrtek elmutogatjàk vagy maskèpp körül ìrjàk,ùgy,hogy neked sem kell fèlned,ha egyszer majd elszànod magad arra,hogy ide gyere ès àtèld mindazt amit èn.
A hètvègèk a miènk ès azt ki is hasznàljuk rendesen,hisz megpròbàlunk minden gyönyörű helyet meglàtogatni,minden ètelt megkòstòlni.A Tiramisu fensèges èrdemes megkòstòlnod,he erre jàrsz.Lehetősègünk volt elmenni Firenzèbe a Boboli kertbe ami varàzslatos volt ès mindenkinek lehetősège volt arra,hogy meghallgassa Szidi hercegnő ès Angèla szòlgàlòlàny mesèjet!Mindenki szabadjàra tudta engedni a fantàziàjàt ès csupa jòkedvel nevetèssel telt a nap.Elmentünk Pisàba a ferdetoronyhoz ès mèg a tengerhez is eljutottunk.Tervben van mèg Ròma ès Siena is,de arròl majd a többiek ìrnak.Annyi kalandban volt rèszünk amikről òdàkat lehetne ìrni de egyik sem adja àt ùgy mintha te magad èlted volna meg.
Nekem elhiheted,felejthetetlen èlmènyben lehet rèszed ha te is bele vàgsz az ismeretlenbe😉
Màra ennyit szerettem volna ìrni,hisz a többieknek is hagyok lehetősèget,hogy elmesèlhessèk az èlmènyeiket.
Arrivederci!

Buon giorno tutti!

Egy rövid bemutatkozást írnék magamról. Anginak hívnak otthon, itt kint Olaszországban Andzsélaként debütálok. 20 éves vagyok és egy hatalmas élmény tulajdonosa. Ápolónak tanulok, bár ezt pár évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni magamról. Imádom a munkám már most. Szakközépben hallottam, hogy a “nagyok” mennek ki a tészták országába.. és be kell vallanom meg evett a sárga irigység. Ekkor határoztam el, hogy én is megyek jövőre bármi legyen is. Könyvtáros nénink, Ancsus nagyon kedves és segítőkész mindenben, így ennek az útnak a szervezésében Ő is részese volt anno. Így hát fogtam magam és mentem hozzá információkért a bejutásom érdekében. Sajnos nem indítottak új lehetőséget akkor, pedig ezért is jelentkeztem az OKJra. Semmi gond ha igy alakult maradok-gondoltam. Éééés láss csodát mégis adatott lehetőség, mégegyszer, rá egy évre. Tehát itt vagyok. Itt Olaszországban. Itt Toscánában. Itt Tavarnellében. Itt ebben a csodás környezetben, csodás tájjal és emberekkel. Az ételek sajnos nem feltétlen az én szájízlésemnek valóak, vagyis nem minden, de a lasagne valami elképesztő a panna cottával, a canollival és a calzone pizzaval egyetemben. A gyakorlat hiányzik otthonról egy kicsit, hiszen egy idősek otthonában vagyunk most, ahol sokszor más a napi rutin, mint egy kórházban. Ez senkit ne ijesszen meg, hiszen elvétve vannak vérvételek, branüll szúrások, beöntések és nasogastrikus szonda levezetése is. Hétköznapjaink gyógyszereléssel, sebkötözéssel, vércukorméréssel, inzulin beadással és a betegek pszichés vezetéséről szól. A kommunikációs problémák 1 hét után enyhülnek és a dolgozók is és Mi is átállunk a másik szókincsére, így könnyebben megértjük egymást. Sok dícséretet kapunk, nem feltétlen az ügyességünk miatt, hanem mert számukra fontos a pozitív vissza jelzés a másiktól és az önbizalom, magabiztosság növelése. Szóval összefoglalva TUTTO BENE. A hétvégéink elmondhatatlanul telnek. Ezt az érzést, hogy mi itt lehetünk nem tudnám szavakba önteni. Leírhatatlan és elképzelhetetlen... ezt át kell élni. Meglátogattuk már a firenzei dómot, a boboli kertet, a pisai ferdetornyot, bejártuk Tavarnellét. Megyünk, majd Rómába, Siénába. Alig várom, hogy lássam a Collosseumot, a Trevi kútat és még sok sok mindent, ami rám vár. Köszönök mindent, amit itt magamba szívhatok: az élményet, a látványt, az érzést.. mindent! Annyi mindent írhatnék még, de hagyok a többieknek is.

Végezetül itt van pár kép az élményeinkől és finomságainkról, amit már senki nem vehet el tőlünk. HA VAN LEHETŐSÉGED ÉLD ÁT TE IS! Ez az érzés rád vár!

Sziasztok. Nemigazán tudok újabbat írni töbeiknel,de megpróbálok! 

Nagyon sok élmennyel gazdagotunk mióta itt vagyunk. Kirándultunk Firenzében,ahol sikerült egy-két múzeumot bejárni. Sajnos nem többet,mert hatalmas kígyózó sorok álltak a múzeumok előtt amit mi nem tudtunk kivárni,mert túl kötöttek vagyunk a buszhoz, de úgy gondolom ez a pár múzeum ahova sikerült bejutnunk, szuperek voltak! A szakmai gyakorlataink is szuperül telnek! Eddig voltam már, délelőttös és délutános is és mindkettő műszak jól telt! Nagyon sok új dologgal,kedves emberekkel találkoztunk,ismerkedtünk meg akik nagyon közvetlenek és befogadóak velünk szemben. Az olaszban is egyre ügyesebbek vagyunk, sokan segítik a könnyebb megértést azzal,hogy lassabban , artikuláltabban beszélnek. A kommunikáció inkább a betegekkel nehézkesebb akik zavartabbak,hallkabbak es gyorsabban beszélnek, de azt is ügyesen megoldjuk! Csináltam már beöntést,gyógyszerelhettem, sebet kötözhettem, betegeket etetünk, injectiókat adunk be és sok más terápiában is részt vehettünk.  A hátralevő hétvégékre is terveztünk kirándulásokat Rómába,Pisába, Sienába és igyekszünk minnél több látványosságot megtekinteni! Kicsit már honvágyunk van, de itt vagyunk egymásnak ,hogy támogatjuk a másikat! Remélem ugyan ilyen csodásan fog eltelni a hátra levő idő mint ahogy eddig is telt! 

Ui.: Posztolok pár képet a kirándulásokról. 

     Ciao
Mi február 25-én érkeztünk ki ide a gyakorlatunk helyszínére Grévébe.Az elöttünk kinnlévők mondták hogy nagyon jó, nem kell félnünk tőle és hogy nagyon jól érzik itt magukat, ettől függetlenül nagyon izgultam.Nagyon féltem a gyakorlattól mert Magyarországon nem sok szakápolást csináltunk eddig a gyakorlatokon.
Gréve és környéke már az első pillanattól nagyon tetszett.Gyönyörű tájon terül el a kisváros.Az első itteni hétvégénken azt terveztük hogy elmegyünk a környéken egy kis sétára, de annyira gyönyörű volt a táj és szép volt az idő hogy csak mentünk és mentünk, a látóhatáron újabb célokat kitüzve magunk elé, így egy egész napos túra lett belőle.
A gyakorlaton az első két hétben egy hosszú távú gyakorlatosssal voltam együtt beosztva.Ő és a nővérek is nagyon segítőkészek.Ha nem értjük meg olaszul amit mondanak,elmutogatják és a google fordító segítségével is szoktunk kommunikálni. Mostmár lassan az ittlétünk felénél tartunk és nagyon tetszik a gyakorlat, sokat tudunk fejlődni ez alatt az 5 hét alatt. Mostmár így hogy nap mint nap csináljuk a félelmem is elmúlt a szakápolási feladatoktól. Izgatottan várom hogy milyen élményeket tartogat számunkra ez a maradék 2 és fél hét.

Hello Toszkána! Hello Mindenki!
Kalandozásunk januárban kezdődött, ami egy életre szóló élmény lesz, még jelenleg is tart!!!
A táj fantasztikus, mindenhol hegyek, dombok vesznek körül, a friss levegő szinte életre keltett minket. Nincs unalom, minden pezseg. Jelenleg Toszkána pici szívében élünk Greve -ben.
Greve in Chianti egy kisváros, otthonos, kedves környezet. Az itt élő emberek bizony kívàncsiak, kedvesen érdeklődnek felőlünk és hamar befogadtak ebbe a fantasztikus közösségbe! Mindennap jövünk-megyünk köszönnek, kedvesen mosolyognak, megkérdezik hogy vagyunk?!
Kicsit Toszkànok lettünk 😉.
Sokat tanultunk ezektől az emberektől, leginkàbb a gyakorlati helyen!!
Mindenki mosolyog, szeretik egymàst, mindenki kincsem (Tesoro) , mindenki szerelmem ( Amore), ezek apró kedvességek egymàs felé, amit mindenképpen érdemes hazavinnünk!!!
Egy ölelés, egy apró mosoly elfeledteti velünk, a honvàgyat.
Gyakorlati helyünk, nagyon jól felszerelt, nincs hiànyossàg, a fertőtlenítőszerek bőrkímélőek, egyàltalàn nem szàrítjàk a kezet, a védőkesztyűk nem tartalmaznak powder-t , nem szakadnak el felvételkor. Személyes kedvencem a gyógyszeres szekrény, nagyon praktikus a kialakítàsa, egy aktív Osztàlyon is megàllnà a helyét!!! A dokumentàció egyszerűbb és lényegretörő, esetenként fotódokumentáció is történik amit,nap mint nap nyomonkövetnek és javítanak.
Mindent megmutatnak,mindent figyelemmel kísérnek, mindent megengednek.
Sajnos nyelvi nehézségek akadnak, ezt figyelmen kívül hagyva, türelemmel, mindent elmagyaràznak.
A munkaidő egy álom!!!!
Kisebb a rizikófaktor az esetleges kiégésre! Ez nem egy figyelmen kívül hagyható dolog!
Röviden ennyit mondhatok, ezt ki kell próbálni!
Munkát félre téve......
Jártunk már Firenze-ben, Venezia-ben, másztunk sövényt a kertünkben, egy picit sétáltunk (24km) a közeli Badia a Passignano-ba, valóban kevés sétával eljutottunk a közeli Castello di Uzzano-ba és rengeteget szaladgáltunk a dombokon, fel-le 😀😀😀 Minden nap egy élmény és egy kaland.
Arrivederci YU

Ciao a tutti!
Visszagondolva az Olaszországban töltött 5 hétre, voltak nagyon jó pillanatok, de a honvágy is azért nèha előjött. Az egyik legmókásabb törtènetünkkel kezdeném, ami csak utólag vicces. Az olasz időjàrás megmutatta, hogy tud ott is esni a hó, illetve fagyni.Szakmai gyakorlatról hazafelè sétàlva ezért az úttestet használtuk, nem a járdát, mert az nagyon csúszott. Ekkor megállítottak minket az olasz rendőrök, kérdeztèk, kik vagyunk, ès mit keresünk itt... Minden olasz és angol tudásom pànikhelyzetben ott előjött .De ők is nagyon aranyosak voltak és segìtőkèszek. Legjobban ami tetszett a napfelkelte, mikor hajóztunk Velencèből -Buranóba.

Ciao Tutti.
Mikor Január 18-án elindultam 5 hetes szakmai gyakorlatomra Grevebe vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Féltem a nyelvi nehézségektől, de izgatottan ültem fel a repülőre, várva hogy kipróbálhassam magam egy új környezetben, más kultúrában. Az 5 hét alatt míg a gyakorlatomat töltöttem az idősek otthonában sok új dolgot ismertem meg, sok új dolgot tanultam, kipróbálhattam magam olyan dolgokban is amelyeket Magyarországi gyakorlatom során még nem sikerült. Ez nem történhetett volna meg az ott dolgozó ápolók nélkül, hisz nagyon sok segítséget és biztatást kaptam ami segített az önbizalmam fejlődésében is. 
Az kint létem alatt sikerült egy picit belelátnunk a Toscan kultúrába is. Az ott élő emberek mind nagyon kedvesek, mindenhol (kávézó, bolt stb) kedves mosollyal fogadtak minket. Kinti élményeim közé tartozik az a pár kirándulás melyet egy csodás csapattal élhettem át, hisz olyanok lettünk mint egy kis család. Jártunk Velencei karneválon, Firenzében és Montefioralleban is. Nagyon szép volt mindegyik hely, a karneváli élet nagyon vidám, élménydús volt. Lehetőségünk volt a tengeren hajózni amely egy nagy és új élmény volt számomra. Az ottani gasztronómia nagyon jó, a cappucino íze össze sem hasonlítható a magyar cappucinoval. A pizza hazájában természetesen nem hagyhattuk ki a kóstolást sem. Sőt több félét is kipróbáltunk, nagyon ízletes pizzát készítenek. Úgy vettem észre hogy az olaszok nem csak az ízvilág tökéletességére törekednek de a látvány is fontos elem az elkészítésnél. Csodás süteményeket láttunk és kóstolhattunk, szerintem ez már egy külön művészet. :) Abban a szuper élményben volt részem, hogy kint ünnepelhettem a születésnapomat Olaszországban. Szerintem ez a szülinap örök emlék marad az életemben. 
Nagyon sok élmény és gondolat van bennem, amit még meg szeretnék osztani, ezért kedves blog olvasó remélem a következő gondolatokat is követni fogod.
Buonanotte. :) 

Egy mozgalmas gyakorlati nap

Ciao Tutti!

   A mai napom sikerélményét szeretném veletek megosztani. 

  
  Előljáróban annyit kell tudni, hogy kicsit tartok attól, hogy én vegyek vért pácienstől. Már korábban is szúrtam, de valahogy mindig volt valami problematika. Elugrott a véna, eldurrant vagy megse találtam. Ezek után pedig nem szívesen próbálkoztam, mert nem szeretnék a betegnek felesleges fájdalmat okozni az én bénázásommal. (Igen, tudom. Valahogy gyakorolni kell, de na... Nem ad jó élményt, ha sziszeg a beteg.)
   Szóval már túl voltunk néhány feladaton, amikor az ápoló megkért, hogy keressük meg az egyik idős hölgyet. Meg is találtuk, oda kísértük a székhez. A nővér kérdezte,  hogy ki szeretné csinálni, mire én mondtam nagy lelkesen: "Si, si." A következő pillanatban egy zacskót kaptam, amiben papírok és néhány vérvételicső volt. A kihívás: vérvétel. A kisebb sokkom után gyorsan összekészítettem hozzá: 

   Aztán vénátkerestem. A jobb karján néztük először, az áploló mutatta is, szerinte hol lenne jó. Én is ki tudtam tapintani az eret, de nem éreztem úgy, hogy ott sikerülne. A másik karján is keresgéltünk, vagy is nem, mert az elszorítás után kb. egyből egyértelmű volt. Egy szép könyökhajlati dudorodó, de rugalam vénát találtam. Egyből tudtam, ő az igazi. 
   Szárnyastűvel meg is böktem és szépen  megjelent a vér a csövecskében. El se hittem, hogy az ér épen maradt, a tű is helyén volt és kicsi bénázásokkal, de az összes kémcsővet sikeresen megtöltöttem a nővér segítségével. 

Ami kicsit más, mint Magyarországon:

Összekészített vesetál a vérvételhez

   Már az első lépésnél van némi eltérés: a strangulálás. A kép alján látható gumi az, amivel leszorítanak. Látszólag egyszerű technikával helyezik fel, de a gyakorlatban, mikor nekünk kéne csinálni, mégse sikerül egészen úgy, ahogyan az ápolónak. Az otthoni megoldás jobban tetszik, bár azért nem adjuk fel, ennek a mozdulatnak a megtanulását sem. Addig gyakorjuk amíg nem fog tökéletesen menni.
   A következő másmilyenség: a bőr fertőtlenítése. Odahaza spray formájú fertőtlenítőt használunk. Ráfújjuk a szúrás területére és hagyjuk behatni. Ezzel ellenben, itt egy kis vattára öntik a folyadékot, az átitatott bucival törlik le a szúrás helyét.  
    Azt hiszem ezeket leszámítva, ugyanolyan a beavatkozás.
  

Az ápolás lelki része, 

avagy kórházba kerül a kedvenc nénink 

    Már az elején szeretnék tisztázni egy dolgot. A kedvenc nénit nem úgy kell éretni, hogy őt rajongjuk körül és csak vele akarunk foglalkozni. Sok az aranyos idős, persze akad egy-egy kicsit harapósabb természetű is, de nem részesítünk senkit más bánásmódban, csak azért mert felé jobban húz a szívünk. Sem én, sem más gyakorlatos, sem az ott dolgozó nővérek.

    Én személy szerint mindig vigyáztam, ne kötődjek túlságosan egy beteghez sem. (Már negyedik éve járunk kórházba.) Persze együttérzek velük, igyekszem őket vidítani és a legjobb formámat nyújtani nekik. 

   Amikor az első napunk volt a Rosalibriben, már akkor éreztem, valószínűleg "Kedvencet avatok" majd. Harmadik nap után nem tagadhattam le, Nada néni van a legközelebb a szívemhez. Tudtam, megviselne, ha valami történne vele, amíg itt vagyunk. Reménykedtem, hogy nem lesz semmi baja. 

   Egy roppant kedves, tüneményes signora, aki sokat dícsér, ha óvatosan átkötözzük a fájó lábát. Egy ablak alatti radiátor mellett üldögél.  Gyógyszerosztásnál és cukorméréskor is a lila kendője miatt könnyen megtaláljuk.  
  Valahogy az ő mosolya ért el engem igazán, én pedig örömmel viszonoztam. Az pedig végképp leírhatatlanul felemelő érzés, mikor a kis ráncos, foltos kezével megszorítja az enyémet és hálától csillogó szemmel néz fel rám.  Ezek az apró gesztusok, rövid, de tartalmas pillanatok örökre belém égtek.

    Egyszer csak az ápoló a kezünkbe nyomta a szaturációmérőt, a hőmérőt és a véryomásmérőt, hogy menyjünk Nadahoz, mert rosszul volt. Annyira szerettem volna, hogy csak valamit félre értsek. Mindannyian a hölgyhöz mentünk, aki kétségbeesetten figyelte a matatásunkat. Láttam rajta, hogy fél, de a nővér sokat beszélt vele, ami után egy picikét lenyugodtott.

   Megkérdeztük, hogy van, próbáltuk vigasztalni. Szegénykém majdnem elsírta magát, ahogy mesélte mi a baj. Úgyanabba a pillanatban kishiján én is elejtettem egy könnycseppet. Rossz, hogy nem tudom teljesen megérteni a problémáját és én is csak kevéske vigaszt tudok nyújtani neki. De akkor, ott, mindent kicsikartam magamból. 
   A mentősök nagyon hamar kiértek,  áthelyezték egy hordágyra és vitték is.  Egy utolsó biztató mosollyal búcsúztunk tőle,  ahogy kigörditették a mentőhöz. 

   Én ennyi lettem volna, további jó olvasgatást ;) Mohai P.
További írásaimért katt: https://mohitoo-irasai.blogspot.com/

Sziasztok! Január 18-án érkeztem ki kis csapatommal eme csodálatos helyre melynek neve Greve In Chianti. Első hetünk olasz tanfolyammal telt melyen élvezettel vettünk részt. A hét végére bemutatták nekünk az Idősek otthonát és az olasz kollégákat akik számunkra nagyon szimpatikusak. Az olasz kollégáink nagyon segitőkészek és életem első férfi katéterezését megcsinálhattam és a tutorom türelmesen segített nekem. Sokkal több dolgot engednek nekünk csinálni mint otthon . Az első heten en délutánoks voltan és egyedül kellett lennem , féltem attol , hogy a nyelvet nem fogom megérteni de türelmesen kézzel lábbal elmagyarázták nekünk Anit éppen csinálnom kellet. Az első csapattal megvolt az első nagy kalandunk,  Velencei karneválon vettünk részt ami csodálatos volt és izgalmas számunkra. Másnap elmentünk Buránóba ami olyan volt mint egy kis Velence gyönörű telis tele színes házakkal.
Az  új csapattal amikor megérkeztek másnap bemutattuk nekik az Idősek otthonát és a Montafioralet a lányok nagyon élvezték a kirándulást. Mindenkinek csak ajánlani tudom a külföldi gyakorlatot és tapasztalat szerzést.