2019. március 18., hétfő

Buon giorno tutti!
Egy rövid bemutatkozást írnék magamról. Anginak hívnak otthon, itt kint Olaszországban Andzsélaként debütálok. 20 éves vagyok és egy hatalmas élmény tulajdonosa. Ápolónak tanulok, bár ezt pár évvel ezelőtt el sem tudtam volna képzelni magamról. Imádom a munkám már most. Szakközépben hallottam, hogy a “nagyok” mennek ki a tészták országába.. és be kell vallanom meg evett a sárga irigység. Ekkor határoztam el, hogy én is megyek jövőre bármi legyen is. Könyvtáros nénink, Ancsus nagyon kedves és segítőkész mindenben, így ennek az útnak a szervezésében Ő is részese volt anno. Így hát fogtam magam és mentem hozzá információkért a bejutásom érdekében. Sajnos nem indítottak új lehetőséget akkor, pedig ezért is jelentkeztem az OKJra. Semmi gond ha igy alakult maradok-gondoltam. Éééés láss csodát mégis adatott lehetőség, mégegyszer, rá egy évre. Tehát itt vagyok. Itt Olaszországban. Itt Toscánában. Itt Tavarnellében. Itt ebben a csodás környezetben, csodás tájjal és emberekkel. Az ételek sajnos nem feltétlen az én szájízlésemnek valóak, vagyis nem minden, de a lasagne valami elképesztő a panna cottával, a canollival és a calzone pizzaval egyetemben. A gyakorlat hiányzik otthonról egy kicsit, hiszen egy idősek otthonában vagyunk most, ahol sokszor más a napi rutin, mint egy kórházban. Ez senkit ne ijesszen meg, hiszen elvétve vannak vérvételek, branüll szúrások, beöntések és nasogastrikus szonda levezetése is. Hétköznapjaink gyógyszereléssel, sebkötözéssel, vércukorméréssel, inzulin beadással és a betegek pszichés vezetéséről szól. A kommunikációs problémák 1 hét után enyhülnek és a dolgozók is és Mi is átállunk a másik szókincsére, így könnyebben megértjük egymást. Sok dícséretet kapunk, nem feltétlen az ügyességünk miatt, hanem mert számukra fontos a pozitív vissza jelzés a másiktól és az önbizalom, magabiztosság növelése. Szóval összefoglalva TUTTO BENE. A hétvégéink elmondhatatlanul telnek. Ezt az érzést, hogy mi itt lehetünk nem tudnám szavakba önteni. Leírhatatlan és elképzelhetetlen... ezt át kell élni. Meglátogattuk már a firenzei dómot, a boboli kertet, a pisai ferdetornyot, bejártuk Tavarnellét. Megyünk, majd Rómába, Siénába. Alig várom, hogy lássam a Collosseumot, a Trevi kútat és még sok sok mindent, ami rám vár. Köszönök mindent, amit itt magamba szívhatok: az élményet, a látványt, az érzést.. mindent! Annyi mindent írhatnék még, de hagyok a többieknek is.

Végezetül itt van pár kép az élményeinkől és finomságainkról, amit már senki nem vehet el tőlünk. HA VAN LEHETŐSÉGED ÉLD ÁT TE IS! Ez az érzés rád vár!















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.