Amikor megtudtam, hogy van lehetőség Olaszországba kiutazni, egyből tudtam, én szeretnék menni. Megpályáztam és szerencsésen be is kerültem a programba pár osztálytársaimmal egyetemben.
Tehát most ezt a blog bejegyzést is Tavernelléből írom meg.
6 lány 5 hétig egy házban. Nekem ez az igazi kihívás! Meg kell tanulni együtt élni "idegenekkel", tiszteletben kell tartani mások szokásait. Eddig a három hét alatt adódott nehézség, de meg tudtuk oldani.
Na de most a gyakorlatra térnék ki. Délelőtt megmutatták az idősek otthonát, ami egy labirintusnak tünt elsőnek. Másnap könnyen beilleszkedtünk mivel az ott dolgozók nagyon kedvesek és egész jól kiismertük az épületet is. Az első gyakorlati napomat szerintem sosem fogom elfelejteni, mert ahogy beértünk 7 órakkor és bemutatkoztunk a délelőttös ápolónak váltottunk pár szót és rögtön a kezembe nyomott egy injekciót, hogy ezt most én fogom beadni. Tehát rögtön be a mélyvízbe! De vettem az akadályt.
Napról napra egyre jobb az olasz tudásunk és ezt az itt dolgozók is érzékelik. Ha esetleg valamit nem tudunk kifejezni, akkor jön a fordító. Persze rossz, hogy az idősekkel nem tudunk sokat beszélgetni a nyelvi akadályok miatt.
Sokmindent megismerhettünk, például sebkötözés, katéterezés, decubitus ellátás, gyógyszerek és szondatáplálás. Igazából semmi új dologgal nem találkoztunk idekinn, csak a módszer más. Van pár alap dolog, ami itt nincs és számomra nagyon furcsa, például a branülragasztó.
Gyakorlatról eddig csak pozitív élményem van egyedül az ebéd ami kicsit rossz, minden nap paradicsomszószos tészta. Én az életemben nem akarok több paradicsomosszószos tésztát enni!
Hétvégente azért jut időnk várost nézni, első hétvégén bejártuk Tavarnellét, ahol lakunk és ahol gyakorlatunkat töltjük. Voltunk már Firenzébe, Pisába, a tengernél. De tervben van még Róma, Siena is.
Végül küldök pár képet is amit erről a csodálatos helyről készítettem. :)
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.